Mindig is tudom, mióta anyám 1974-ben leírja a birtok szót hosszú ível a hernádkaki dossziéjára, hogy valamikor diszkréten megírom, első osztályosként milyen vaskezűen mondom neki, hogy az rövid i, na, mondja anyám, ezt is magamnak köszönhetem, miért nem csak a bab, a mák, a holnapok, miért a betű vetésére is tanítottam idejekorán, most jól nézek ki, kijavít az elsős gyerekem, pedig mennyivel szebb az bírtoknak, kijavítja azt is Bibinke, ha Hernádkakot két kával írom, mennyivel szebb az kakknak. Kakot kakknak más tollából nem látom, Hernádkának és Hernádlaknak viszont annál inkább, mindig is tudom, hogy megírom, Tompa vagy Petőfi kapcsán csinálok belőle valami nagy rebelliót, lásd ebben az épületben a Rebell című 9. Spanyolnátha mail art biennálét a Veres Attila Kiállítótérben, ...