TOMPA PLUSZ PETŐFI PLUSZ
Tény: Tompa Mihály és Petőfi Sándor Kerényi Frigyes eperjesi házában találkozott 1845. április 6-án, s Erdei lak címmel mindhárman ugyanarról a témáról írtak. A Költői verseny alcímű írás a Pesti Divatlapban jelent meg 1845. július 17-én. Fikció: Tompa és Petőfi találkozása Hernádkakon is megvalósult, ahol közösen megalkották az Erdei Kak című írást. A felkért művészek […]
Tompa plusz Petőfi
A Herman Ottó Múzeum ráhangolója
A hernádkaki Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház a Herman Ottó Múzeummal, a Magyar Küldeményművészeti Társasággal és a Spanyolnátha művészeti folyóirattal közösen mutatja be a 23. Légyottot Tompa plusz Petőfi (Cimborámnak szántalak) címmel. A Légyottot Vass Tibor alapította 2001-ben. Az évről évre megrendezett Légyottok a miskolci operafesztivál létezéséig Bartók pluszok voltak, azt követően […]
Így bírtok ti
Mindig is tudom,
mióta anyám 1974-ben leírja a birtok szót
hosszú ível a hernádkaki dossziéjára,
hogy valamikor diszkréten megírom,
első osztályosként milyen vaskezűen mondom neki, hogy az rövid i,
na, mondja anyám, ezt is magamnak köszönhetem,
miért nem csak a bab, a mák, a holnapok,
miért a betű vetésére is tanítottam idejekorán,
most jól nézek ki, kijavít az elsős gyerekem,
pedig mennyivel szebb az bírtoknak,
kijavítja azt is Bibinke,
ha Hernádkakot két kával írom,
mennyivel szebb az kakknak.
TOMPA PLUSZ PETŐFI PLUSZ
Herdeilaknádkak
Vass Tibornak a lír szóért
Petőfi és Tompa ‘Kakon összeült,
Nagy álmuk azonban mégse teljesült.
Szép verset akartak közösen írva,
Erdei Kak avagy Tompa és Petőfi párbeszéde
„Itt vagyok, itt vagyok,
édes fijjam, Tompa,
ne légyen, ne legyél
vélem oly goromba,
kérem már, kérem már,
szépen mosolyogjon,
emígyen, emígyen,
enyhítse a gondom.”
Eredőink – a költészetben lakozásról
Néha hallik elhaló harangszó,
Szép idő ha gyors esésre válik.
Itt a hajnalt nem kakas kiáltja
Tompa Mihály
Önmagáról tudja e lak népe, milyen
Édes a szabadság tiszta levegője.
Petőfi Sándor
E lak népe
„Mint a szív az első szerelemnek titkát,
Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja;
Meg nem árt erőtlen szalmafödelének,
Ha dühét a szélvész e vidékre fúja.
Kakerdei vesztőhelytelenség
Szép vesztőhely lenne De ez majd csak később Sándor
A bitófáig úgysem érsz el élve Akárcsak
egy disznót kukoricásban döfködnek halálra
Úgyis fölzabált volna apád a forradalom
TOMPA PLUSZ GARAY PLUSZBEREKFÜRDŐ
Kerényi erénye
avagy Petőfi és Tompa Hernádkakon
meggyőződhet róla mostanság is bárki
a Vilectől Kakig el se lehet látni
Petőfi és Tompa odatrappolt mégis
hiszen a bort ott nagy kancsóban mérik
Kerényi – a jámbor – aggódott is értük
feljárt minden kocsmát így derült ki vétkük
a ceh sem volt rendezve úgy inaltak tovább
egy cetlit hagytak csak a pulton az ostobák
Gyöngysem
Tompának Hernádkára, Petőfinek Hernádlakra kézbesítik
ugyanazon a napon a sehívóparancsot.
Az egyik legenda szerint ugyan a nap lemegy már,
mire a postássenő a sehívással a Borfalóhoz odaér,
viharlámpával vizsgálja Erdei lak–
Hernádlaki kak
Petőfi
pompás e remetelak ahol most lakom
szép kies tájra néz az ablakom
én meg a szép gazdasszony kék szemébe’
azt fürkészem hogy benne tűz ég-e
Kakban, frakkban
Hogy Kak mivégre kapta szép nevét –
nem tudhatom.
Mit gondolok – inkább nem mondanám ki.
De úgy történt, mint egykor három nagyság,
találkozánk a Hernád Kakján,
Feladott verseny
Egy feltételezett vidéki móka:
mozdul képzeletünk konok vonója, s
tódítván eleven poéta-képet
húron játszi valót hitetve réved.
Egy barátság újrateremtése; Egy fiktív látogatás emléke
Egy barátság újrateremtése
tizenhárom fűből készül a főzet
legyen elég ennyi, elhagyatott
erdei lak az én otthonom, kertjéből
szedem hajnalhasadáskor,
idd csak meg, én addig elmesélem,
hogyan eshet meg ilyesmi:
Petőfi-Tompa-Vass-Kocsis: Hernádlak
Szalmafödelét beárnyékozza hűsen
Susogó erdőség rezgő lombozatja,
Min magát a vígan fütyölő rigófaj
És a búsan búgó vadgalamb ringatja.
PAPÍR, VÁSZON, DESZKA
Sirató
Koncz Károly György emlékére
Elmentél hát te is, barátom,
eggyel megint kevesebb vagyok.
Halandó az ember, belátom,
de hiányod mégis fájni fog.
Amit nem tudunk, te már tudod,
elfoglalhatod a csillagod,
ha fölnézünk, látjuk, te vagy ott,
neked már az ég az otthonod.
Az idő veled úgy elszaladt,
minden határon túl, messze vagy,
én mégis látom az arcodat,
retinámon végleg ott maradt.
A hangodon szólnak verseim,
nyelveden volt hiteles a rím.
Titkok tudója voltál, azt hiszem,
tudd, örök szállásod lesz szivem.
Arnót, 2023. július 29.
A Nagykun Művésztelep megnyitója
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az alkotókat és nézőket. Megtisztelő számomra a felkérés. Örülök
annak, hogy a berekfürdői művésztelep tovább él. S bízom abban, hogy az itt felhalmozott gyűjtemény
minél nagyobb figyelmet és nyilvánosságot fog kapni.
Rőczei György halálára
Rőczei György képzőművész, könyvkiadó, avantgarde alkotó, tanár, jóbarát, teoretikus, örök kritikus és recenzens, aki ironikusan és önironikusan tudott bírálni és értékelni, a pótolhatatlan avantgarde mindenes, akihez mindig lehetett fordulni tanácsért, ötletért, egy-egy megnyugtató beszélgetésért, Rőczei György, Rőczei Gyuri elment közülünk, ismeretlen szférába távozott, nincs már itt, velünk, itthagyott minket.
Költészet napja Berekfürdőn
Folyóiratunk 2023. április 11-én, a költészet napján Körmendi Lajos berekfürdői síremlékénél az emlékezés virágait helyezte el többek között Berekfürdő Község Önkormányzata, a Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor, a Berekfürdői Turisztikai Nonprofit Kft., a Bod László Művelődési Ház, a Bereki Irodalmi Társaság, a Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház társaságában.
A Miskolci Téli Tárlat megnyitója
A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria 2023. április 1-jén tartotta a XXVI. Miskolci Téli Tárlat megnyitóját a Miskolci Galéria Rákóczi-házában. A megjelenteket Varga Andrea, Miskolc Megyei Jogú Város alpolgármestere és Kónya Ábel, a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria tagintézmény-vezetője, a kiállítás rendezője köszöntötte. A kiállítást Kishonthy Zsolt művészettörténész nyitotta meg.
20 esztendő a nagykunsági népművészet szolgálatában
A Nagykunság, az Alföld Tiszán túli régiójának gazdag népművészeti örökségének megőrzésén immár 20 éve fáradozik S. Kovács Ilona vezetésével a Nagykunsági Népművészek Egyesülete. Értékmentő tevékenységük a tudományos kutatástól, feldolgozástól a tárgyalkotó népi kézműves tudás megőrzéséig és megújításig, továbbadásáig terjed.Az értékmentő tevékenység méltó folytatása a nagy néprajzkutató elődöknek, akik közül kiemelkedik Györffy István. Ő volt az, […]
Szép vagy alföld, legalább nekem szép
Amikor a pályázat ötlete megszületett, az volt a cél, hogy az irodalomkedvelő karcagiakat ösztönözzük arra, hogy saját műveket alkossanak. A versek, prózák megírása során fedezzék fel a magyar nyelv szépségét, sokoldalú kifejező erejét, dallamát, ritmusát. A pályázatra 6 vers és 2 prózai mű érkezett hét pályázótól: Tóth Enikő és Beregszászi Flóra, Asztalos Andrea, Doma Petra […]
TOMPA PLUSZ GARAY
Tompa plusz Garay I-III.
Fejemben zsaluznak a fotogének avagy építsük meg a Lánchidat Kényszeres sütkérezés avagy találkozzunk a Lánchíd alapkő letételénél A rugók sziluettje lehanyatlik avagy kössük össze Pestet és Budát
Légy ott, de minek?
Tompa Mihály mindenképpen ott akart lenni, végtére is egyszer rakják le azt a soha többé emberi szem elé nem kerülő fene nagy alapkövet. Úgy vélte, ez az utazás meg se kottyan majd egy huszonötéves ifjúnak. Rimaszombatról pirkadatkor, egy Fülekre tartó szekérre ülve indult el, a sötétedés Salgótarjánban érte utol, ott éjszakázott. Másnap Szécsénynek vette az irányt, gyalogosan, de hamar utolérte a szerencse: egy vándorszínész társaság echósszekerére kapaszkodhatott föl. A településen éjszakázott Tímár uram fogadójában. Früstök után Balassagyarmatnak vette az irányt, boroshordókat szállító kocsi ülésén rázkódva. Rétságot másnap vette célba, Vácra két nap múlva érkezett egy postakocsi bakján ücsörögve. Egy napja maradt, hogy augusztus 24-én reggelre elérje Pestet. Volt, hogy gyalogszerrel, volt, hogy kocsiderékban, de végül célba ért.
Miként a hű Endymion
Tompa Mihály és Garay János fiktív találkozása
Tavaszba borult immár PestBuda,
ablakokban a muskátlik vörösen égnek,
akár a szerelem pírja szép kedvesem orcán,
ki oly távol van tőlem,
s ezért szívem búsongó őszi liget.
Meggázolni mily veszély
A küzdelem
vakon tépi és szakasztja.
Az angyalát! kiálték,
s a nap megállt fölöttünk.
Mentünk és mendegéltünk
és odakint a síkon
meglátom a vezért
Arany kengyelben lába
lovát a folyó felé fordítja
már repül is
Apokrif történet
APOKRIF TÖRTÉNET,
mely megesett 1849. november 20-án,
ezen a napon találkozott Garay János
Tompa Mihállyal a Széchenyi lánchíd avatásán
Már megbocsásson méltóságod
Háry Garay: És hát akkor az angol király a Lánchídhoz küldte jó szívvel ezeket a bordélyos lányokat. Crazy hot girls. Bizony, én a királynővel is 2x!
Értünk-ellenünk
SzéP nAPOT! HáRi MAri vAgyOk A 21. százAdból. És te/én?
VAlAMikOr nővé válTOzTAM, előtte főszereplő vOlTAM
GARAY művében
Találkozás
Az asztalomnál ketten, két nyalka uracs ült,
mindkettő álmodott, mindkettő menekült,
mert szép volt az élet és fájt is eleget,
és nem is élt az még, aki nem szenvedett.
Garay János: Levél Tompa Mihályhoz;
Tompa Mihály: Levél Garay Jánosnak
Egyetlenegy Mihályom! Hozzád szól most e dal,
Midőn már engem elhagy végleg a diadal…
Az életem leéltem, írtam verset, sokat.
Láttam falut, tanyákat, s láttam városokat.
A Lánchíd alapkőletétele
A költő Garay szemébe sütött
a nap, de a bámész kémények mégis
vacogtak a házak tetején, Háry
Jánosra, az obsitosra várva, jöjjön,
JELENLÉTSZÉPÍRÓ KÖR
Téged mindenki elhagyott
– „Téged mindenki elhagyott, csak én tartottam ki” – arcod ilyenkor márványszín, alján két él fut egymás felé rézsút, szemed megnő, árnyék kúszik ki belőle, s szétterül
– „Vannak barátaim, volt lánybúcsúm” – szavaid, mint gumilabdák keményen pattannak az albérlet felpúposodott padlóján, s mert léteznek, elhajolni előlük nem szabad
Egyszavas versek; szaggat; Három vers
Egyszavas versek Weöres Sándornak Spanyolhátha. * Fékbálna. * Mézéles. * Respaktál. * Széprekedés. * Híztosíték. * Utószia. szaggat ——–– – – – –– – – – ––.…… ..–– – – – –– – – – –– – – – –– – – – ––. Három versTandori Dezső: Koppar Köldüs c. kötete hatására Hajnl va: látm […]
Kávéház az eltévedt vándorhoz
Úgy volt az egyik legismertebb lakója az álmos kisvárosnak, hogy senki nem tudott róla igazából semmit. Naponta kétszer járta végig a település utcáit, egyszer délelőtt, aztán kora este. Nem nézett a járókelők szemébe, a földet vizslatta. A járdát és az úttest szélét. Azt vallotta, hogy mindennek oka van, így az […]
Rezisztencia; Kontroll
Rezisztencia Mesélsz, cigit sodorsz, zizegsz-mozogsz. Megint bedőltem én, a kis szemét. Kilépsz belőlem azután betérsz, akárhogy is, kiérdemelt a poszt. Nekem pofázol és kihűl a koszt. Hatolsz belém, esek beléd. Kemény a tél. Csörögsz, de nem veszed fel épp. Ezért is én vagyok megint a rossz. Nevem lehetne lassan annyi: csitt, egyébiránt nyugodtan elmehetsz, találkozunk […]
Szeretni; Lélekvándor
Szeretni szeretnék szeretni csak úgy minden nélkül a fényben elnyúlva a réten lapulva a fűben értelmetlenül aztán megvakulni és csak érinteni szétfolyni a tölgyerdőben vaksötéttel ölelkezve én csak szeretnék szeretni. Lélekvándor kopogtat a csontozaton az öreg lélekvándor; köröm és borda közt barangol és lüktet a szájban csak zörgő fogsereg táborozik bent de a köröm és […]
Én, a fiú; Tükörterem
Én, a fiú „Nem merem fölemelni a szemem s belenézni ennek a fiúnak a szemébe amely most szürkészöld – az ég és a víz színe –, ebben a szempárban vagy egy folyóban úszom…?” (Marc Chagall) nem merem nem merem fölemelni nem merem szürkészöld szemem fölemelni s belenézni ennek a fiúnak a szemébe nem merek belenézni […]
Menekülés az apátiából – avagy Jelenlét, 2023
Elfutni valami elől. Ami vállalhatatlan. Ami rossz.- Menekülni. Bele az irodalomba. Az írásba, vissza. A mostani Jelenlét-összeállítás ilyesmi. Mintha nem akarnánk tudomást venni a körülöttünk levő világról. Jó kicsit elszakadni. Vers, próza, mindegy, hogy miről. Csak […]
