Tompa Mihály mindenképpen ott akart lenni, végtére is egyszer rakják le azt a soha többé emberi szem elé nem kerülő fene nagy alapkövet. Úgy vélte, ez az utazás meg se kottyan majd egy huszonötéves ifjúnak. Rimaszombatról pirkadatkor, egy Fülekre tartó szekérre ülve indult el, a sötétedés Salgótarjánban érte utol, ott éjszakázott. Másnap Szécsénynek vette az irányt, gyalogosan, de hamar utolérte a szerencse: egy vándorszínész társaság echósszekerére kapaszkodhatott föl. A településen éjszakázott Tímár uram fogadójában. Früstök után Balassagyarmatnak vette az irányt, boroshordókat szállító kocsi ülésén rázkódva. Rétságot másnap vette célba, Vácra két nap múlva érkezett egy postakocsi bakján ücsörögve. Egy napja maradt, hogy augusztus 24-én reggelre elérje Pestet. Volt, hogy gyalogszerrel, volt, hogy kocsiderékban, de végül célba ért.
Garay János ugyancsak nekiveselkedett a fárasztó útnak, ha már hírét vette, hogy a Légyott kedvéért és Vass Tibor uram elrendelésére neki is jelen kell lennie a Lánchíd alapkőletételénél. Dunaföldvárig négyökrös szekéren döcögve araszolt, odaérkezve pedig betért a Háló Fogadóba, ahol elalvás előtt csípős halászlével tömte ki bendőjét. Hogy a fogadós felesége miképp gabalyodott a hálójába, arra nincs semmiféle magyarázat. A hajnal már a Duna partján találta, s miután fölfrissítette magát, Pentele felé indult. Már fönt járt a nap, amikor helyet szorítottak neki egy homokfutón. Ezen utazva, a mellette ülő kisasszonykát ölelgetve érkezett meg Rácalmásra, ahol egy éjszakát töltött el egy jószándékú halász otthonában, sült keszeggel búcsúztatván a napot. Épp csak pirkadt, amikor elköszönt a gazdától és családjától, megfogadván, hogy ami éjjel történt a csinos menyecske szobájában, még Vass Tibor uramnak se fogja elmesélni. Ráckevéig csizmáját koptatva gyalogolt, ott egy kikapós asszonyság csalta lépre, és mivel ez a lép kedvére való volt, nem állt ellent neki. Szigetszentmiklósra előbb érkezett meg az ágyakban történtek híre, mint ő maga, így aztán csak rajta múlt, hogy a falu szélén ácsorgó három menyecske közül melyiket választja. Szerelmi kalandjairól ennyit és ne többet, bízzuk a mesét az Obsitosra, aki Szekszárdtól Budáig szorgosan jegyzetelt. Ami biztos: hogy mesém minden szava igaz, ez abból is tudható, hogy Merwerth Ignác uram egyvégtében rátüsszentett mindegyikre.
Hogy a Légyott és Vass Tibor uram elvárása és óhajtása ennyi utazgatás és szerelmi kalandozás után sem teljesült, jelesül: hogy mégsem találkozott Garay János és Tompa Mihály, annak egyszerű oka van: Garay János Budára, Tompa Mihály pedig Pestre érkezett meg, és a Lánchídnak ekkor még nyoma és árnyéka nem, csak terve volt, átkelésre alkalmas felülete szemernyi sem. Ne szépítsük a dolgot: azt sem tudták, hogy egyikük a pesti, másikuk meg a budai parton álldogál, és mindketten Hernádkakot és Vass Tibor uramat átkozták, aki még arra sem méltatta őket, hogy a Légyott és a találkozásuk érdekében oda rendeljen egy ladikos halászt.