128 Megtekintés 4 Perc

Miként a hű Endymion

Tompa Mihály és Garay János fiktív találkozása

Tavaszba borult immár PestBuda,
ablakokban a muskátlik vörösen égnek,
akár a szerelem pírja szép kedvesem orcán,
ki oly távol van tőlem,
s ezért szívem búsongó őszi liget.

Lenge esti szél kereng a tornyok felett,
jó Mihályom, nézd, mily szép a Duna,
mily büszke, délceg e város,
az alkony aranylik a házakon,
a budai hegyek felől hűs reményt
hoznak a sárga rigók,
szárnyuk alatt az ébredő liget pihen.
Ne búsulj hát, az asszonyi szív
megvár, míg a férfiúi teendők
nem tűrnek halasztást,
szép fővárosunknak híd épül,
letettük ma az alapkövet.

Lágyan, mint esti szél,
Búsan, mint csattogány,
Mely társért nyögdicsél,
Leljen az égi lány;
Sovárgó szárnyadon,
Mint esti fúvalom,
Epedve csattogjon
Szerelmi súgalom. 

Igazat szólsz, drága barátom,
de mégis keblemet szorítja a bánat,
asszonyi szívet édes szókkal,
mézes csókokkal körbe kell bástyázni,
vár az, bizony, mit őrizni kell,
parázsló tüzére új rőzséket dobni.
Ha kialszik a szerelemnek lángja,
magány keserű diója roppan szét
a szánkban, s nincs oly szekszárdi bor,
hernádkaki tüzes víz, mi torkunkról
a keserűséget lemosná.

Jó Mihályom, megbűvöltek a szerelem
kristályvizével, s mily nedű ez,
mily nemes elikszir, ennél csak
a haza s a magyar nép jövője
lehet férfijúnak fontosabb.

Barátom, társam a harcokban, búkban,
örömökben, vesződő gondban, muzsikaszóban,
asszonyok nélkül kietlen téli puszta
a haza földje, s a kardcsörgés biz’ Isten
csak zörej, nem égi muzsika.
Az asszonyok keblén nyugszik meg a férfi,
ölükből születik a tavasz,
az élet vize, az erős fiúgyermek
s a leányka gőgicsélő öröme.

Jerr, jó Mihályom, üljünk hát konflisba,
mi dolgunk volt itt szép PestBudán,
elvégeztetett. Vár ránk a szekszárdi
dombok hűs szellője, lombja,
telt borok íze, asszonyaink
gömbölyű keble,
ligetek, orgonalila május,
erdők csendjét őrző örökhold.

Oh csendes éjek néma őre!
Lágyan nyögő szellőiden
Küldj álmot a bús szenvedőre
S ha nyugtató ölén pihen,

A felkelendő nap világán
Nem ébred ő; sugáridon
Végetlenűl alunni kíván,
Miként a hű Endymion.

A dőlt betűs sorok idézetek Garay János és Tompa Mihály verseiből

1984-ben született Gyergyószentmiklóson, Kolozsvárott él, József Attila-díjas költő, az Irodalmi Jelen vers- és interjúrovatának szerkesztője. Legutóbbi kötete: Kifordított ég (IJK, Arad-Bp, 2021).