158 Megtekintés 47 mp

Találkozás

Az asztalomnál ketten, két nyalka uracs ült,
mindkettő álmodott, mindkettő menekült,
mert szép volt az élet és fájt is eleget,
és nem is élt az még, aki nem szenvedett.

Ők ketten – alkotók, az maga szenvedés,
mindenről álmodunk, de semmit fog a kéz,
a boldogsággal együtt motoz a félelem:
az egyik nyugtalanság, a másik kényelem.

Az egyik úr egy vékony, száraz lobogó,
semmit nem engedő, de nagy álmodozó,
a másik egy kedélyes, vidám szenvedő,
saját maga meséin nagyot tüsszentgető.

Ez szépeket mesélt és tüsszentett vígan,
a másik meg csak égett vadul és naivan,
s ha hallgatása éppen álmot ringatott,
felhörpintett hamar egy adag csillagot.

Mosolygott az egyik, a másik nevetett,
míg égre szálltak már a szívből a szeszek,
a bár s az éjszaka – minden átalakult,
jövővé vált az éj és jelenné a múlt.

Akkor a vad sovány elbúcsúzott: elég!
Semmit ér az álmunk? Nem adjuk semmiért!
Ha nem megyünk fölé, hát nem megyünk alá!
S erre a kedélyes nem is prüsszente rá.

1972-ben született Kolozsváron. Író, költő, fordító. Magyar-román szakon végzett. Dolgozott szerkesztőként, óraadó tanárként, rádiósként. Élt Kolozsváron, Zilahon és Marosvásárhelyen. Jelenleg Bukaresten dolgozik, a Matca című román nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Zsiléta könyve (Ábel kiadó, Kolozsvár, 2023).