Tompa plusz Petőfi plusz
Tiszaörs

Vass Tibornak a lír szóért

Petőfi és Tompa ‘Kakon összeült,
Nagy álmuk azonban mégse teljesült.
Szép verset akartak közösen írva,

„Itt vagyok, itt vagyok,
édes fijjam, Tompa,
ne légyen, ne legyél
vélem oly goromba,

kérem már, kérem már,
szépen mosolyogjon,
emígyen, emígyen,
enyhítse a gondom.”

Néha hallik elhaló harangszó,
Szép idő ha gyors esésre válik.

Itt a hajnalt nem kakas kiáltja
Tompa Mihály

Önmagáról tudja e lak népe, milyen
Édes a szabadság tiszta levegője.
Petőfi Sándor

„Mint a szív az első szerelemnek titkát,
Rejti a kis kunyhót bércek koszorúja;
Meg nem árt erőtlen szalmafödelének,
Ha dühét a szélvész e vidékre fúja.

Szép vesztőhely lenne De ez majd csak később Sándor
A bitófáig úgysem érsz el élve Akárcsak
egy disznót kukoricásban döfködnek halálra
Úgyis fölzabált volna apád a forradalom