Rőczei György képzőművész, könyvkiadó, avantgarde alkotó, tanár, jóbarát, teoretikus, örök kritikus és recenzens, aki ironikusan és önironikusan tudott bírálni és értékelni, a pótolhatatlan avantgarde mindenes, akihez mindig lehetett fordulni tanácsért, ötletért, egy-egy megnyugtató beszélgetésért, Rőczei György, Rőczei Gyuri elment közülünk, ismeretlen szférába távozott, nincs már itt, velünk, itthagyott minket.
Valahogy nem akarom elhinni.
Kedvem volna tárcsázni a vezetékes telefonszámot, és szinte máris hallom a hangját, „Hallo!”, mondja, jellegzetes, érces és nagyon is kíváncsi ez a hang, olyan valaki hangja, aki szeretné megismerni a körülötte levő világot, aki örökké érdeklődik, aki mindig kíváncsi arra, mi is van, itt, mindenfelé, ezen a tájon, egy olyan valaki hangja, aki mindig vár valamit, aki reménykedik, és aki nyitott mindenki felé. Hallom a hangját, és a kérdését is, hogy „hova tűntél?, régen beszéltünk”, „miért nem voltál ott a legutóbbi kiállítás-megnyitón?”, „mit is csinálsz éppen?”, és a kérdései valódi érdeklődést mutatnak, mert megismerni akar ez a hang, mert odafigyelő és odaadó ez a hang.
Hallom a kérdését, és most, ebben a pillanatban visszakérdezek én is, „és te, Gyuri, te hova tűntél?, mit csinálsz éppen?, hiányoztál a legutóbbi rendezvényünkön, a könyvbemutatóra sem jöttél el, pedig ott volt a neved a meghívón, de komolyan, mégis, hogyan is gondolod ezt, hogy mostanában nem jössz el semmire, hogyan is képzeled, hogy nélküled legyünk?”, visszakérdezek, de a hang nem válaszol a telefonban, hallgat ez a hang, és nem tudok mit tenni, hallgatok én is.
Pótolhatatlan hiány.
Igen, Rőczei György olyan intézmény volt, amit, akit nem lehet helyettesíteni. Ki lesz az, aki ő utána veszi a fáradtságot, és kis példányszámú művészkönyveket készít? Művészkönyveket, amelyek dokumentálják a régi és a mai avantgarde alkotókat, aki Barta Sándor, Kassák, Tzara autentikus, sokszor hozzáférhetetlen munkáit újra megjelenteti? És ki lesz az, aki az év végére – meglepetésként – naptárat csináltat a fényképünkkel, ezzel is jelezve, hogy van még jövő, és lesz egy újabb év, újabb reménységgel. Most, hogy Rőczei elment, lehet, hogy a távozásával azt üzente nekünk, hogy nincs is jövő. Hogy nem lesz jövő, mert mostanában valami nagyon befejeződik.
Amikor édesanyám 2020 októberében elment, Rőczei Gyuri készítette a hamvasztás utáni temetés meghívóját. És Gyuri csinálta, tervezte a legutóbbi kiállításom katalógusát is, valamint a most, a Könyvhétre megjelent, az összegyűjtött verseimet tartalmazó kötetem borítóját is ő tervezte. Talán ez, az összegyűjött verseket tartalmazó kötet könyvborítója volt az utolsó munkája. Olyannyira az utolsó, hogy magát a könyvet nem is tudtam még odaadni neki.
Minden évben készített egy naptárat a fényképünkkel. Orsolya lányom az angliai egyetemi kollégiumi szobájában mindennap a Gyuri által ajándékozott naptárba írja be az aznapi feladatait. A naptár tetején pedig ott van a lányom saját fényképe, éppen az egyik festménye mellett áll, Rőczei finom ironiával dolgozta át ezt a fotót, amelyen Orsolya mint korunk fontos festője tűnik fel. Mennyi érzékenységet, artisztikus éleslátást tudott egy egyszerű naptárba belecsempészni Rőczei Gyuri! Ezek a munkái is utánozhatatlanok és pótolhatatlanok.
Ha néhány szóban össze kellene foglalnom, ki is volt Rőczei György, akitől most elbúcsúzunk, zavarban lennék. Talán a legpontosabb, ha azt mondom, pedagógus, aki a szó szoros értelmében gondozta az avantgarde művészeket és művészetet, aki képes volt arra, hogy a személyiségével, egyéniségével biztonságot, tudást, jövőképet adjon nekünk, akik itt voltunk, vagyunk körülötte. Olyan művész, akinek művészete, egyéni látásmódja hátteret adott, stabilitást, aki valami fantasztikusan sajátos módon a progresszív gondolkodás megtartója, segítője volt. Sokszor háttérbe vonult, hogy kiélhessük saját exchibicionizmusunkat, de ez a háttér, a Rőczei-féle háttér nagyon is erőteljesen színezte át mindazt, amit ennek a háttérnek a segítségével közösen létrehoztunk.
Búcsúzom Tőled, Gyuri, hiszem azt, hogy valamikor ismét találkozunk, és dolgozunk még együtt, más korban, jobb körülmények között.
Elhangzott 2023. július 5-én, az Óbudai temetőben, Rőczei György ravatalánál
Rőczei György
Gyűlés
