Az asztalomnál ketten, két nyalka uracs ült, mindkettő álmodott, mindkettő menekült, mert szép volt az élet és fájt is eleget, és nem is élt az még, aki nem szenvedett. Ők ketten – alkotók, az maga szenvedés, mindenről álmodunk, de semmit fog a kéz, a boldogsággal együtt motoz a félelem: az egyik nyugtalanság, a másik kényelem. […]