Kakban, frakkban

Hogy Kak mivégre kapta szép nevét – 
nem tudhatom. 
Mit gondolok – inkább nem mondanám ki. 
De úgy történt, mint egykor három nagyság, 
találkozánk a Hernád Kakján,
s mint Petőfi Tompa’ s Kerényivel 
versenybe verselte a tájat,
mi Kak negéd pompáját lesve, 
hol Nóri vasvirágot plántál, 
s Tibor könyvekhez verseket kovácsol, 
szóval: kies partján Hernádnak s Kaknak,
azaz a Kak partján a kies Hernád romladékán,
mint egykor három víg magyar poéta,
itten versenyre keltünk szintugyan.

Hogy hány versíró püfölte a gépet,
hánynak bökte szemét a monitor,
s hányan hányták kazalba mind a szót,
mit Hernádnak kies Kakja sugallt:
most még, mikor magam is hajigálom
egymás alá a betűket és szókat:
az még titok.
De Borsodban úgy esett a paprikára bors,
hogy Nóri vasvirágot ápolt éppen,
s Tibor ecsettel, mert így kegyesebb
(nem karddal) vívta meg a vásznat.
Hogy a-célból vagy másért,
maradjon rejtve.

Kies lankáin Kaknak,
hol par excellence laknak,
toborzának poétát, piktort, Múzsát,
hogy lennénk, mint a hármak egykor,
társak versben, versenyben, Kakban,
költőileg felkent alakban,
egyben s másban is
együtt. Hogy áldassék, ki ide gyütt,
s ki verset, képet papírra kent,
vagy csak úgy rá a kéken villogó
monitorra –
egyszóval: Vassban, versben,
Hernádban, Kakban, kertben
lennénk együtt derűs napon,
kollegiális alapon.

Én így Vassok! Szól házigazdánk,
s majd letesz elénk egy lapot.
Jelenléti! Szól hetyke mód,
s mi ráfirkantjuk neki a valót:
ki-ki nevét, címét, etcetera.
Hogy bételjen a nap s a korona.

Finta Éva (Beregszász, 1954. január 2.) József Attila-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség és a Magyar PEN Clubtagja, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. Jelenleg Sárospatakon él. 1978-ban az Ungvári Állami Egyetemen szerzett magyar filológus diplomát. Évekig napilapokban, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásai. Első verses füzete 1979-ben látott napvilágot. Jelentősebb kötetei: Vissza a vízöntőbe, Szapphó a szirten, Ötkönyv, A tékozlás genezise. Tizenkét önálló kötettel rendelkezik. Verseit Jurij Skrobinec és Iván Petrovcij fordította ukrán nyelvre. Legújabb munkája 2021-ben jelent meg az Írószövetség kiadványaként a Magyar Napló gondozásában, a Rádiusz Könyvek sorozatban Noé bárkáján rózsatő címmel. A verses válogatás a szerző teljes életművéből szemelget 1979-től 2021-ig.