Gyöngysem

Tompának Hernádkára, Petőfinek Hernádlakra kézbesítik
ugyanazon a napon a sehívóparancsot.

Az egyik legenda szerint ugyan a nap lemegy már,
mire a postássenő a sehívással a Borfalóhoz odaér,
viharlámpával vizsgálja Erdei lak–

Hernádlaki kak

Petőfi
pompás e remetelak ahol most lakom
szép kies tájra néz az ablakom
én meg a szép gazdasszony kék szemébe’
azt fürkészem hogy benne tűz ég-e

Kakban, frakkban

Hogy Kak mivégre kapta szép nevét –
nem tudhatom.
Mit gondolok – inkább nem mondanám ki.
De úgy történt, mint egykor három nagyság,
találkozánk a Hernád Kakján,

Feladott verseny

Egy feltételezett vidéki móka:
mozdul képzeletünk konok vonója, s
tódítván eleven poéta-képet
húron játszi valót hitetve réved.