Kerényi erénye
avagy Petőfi és Tompa Hernádkakon
meggyőződhet róla mostanság is bárki
a Vilectől Kakig el se lehet látni
Petőfi és Tompa odatrappolt mégis
hiszen a bort ott nagy kancsóban mérik
Kerényi – a jámbor – aggódott is értük
feljárt minden kocsmát így derült ki vétkük
a ceh sem volt rendezve úgy inaltak tovább
egy cetlit hagytak csak a pulton az ostobák
Gyöngysem
Tompának Hernádkára, Petőfinek Hernádlakra kézbesítik
ugyanazon a napon a sehívóparancsot.
Az egyik legenda szerint ugyan a nap lemegy már,
mire a postássenő a sehívással a Borfalóhoz odaér,
viharlámpával vizsgálja Erdei lak–
Hernádlaki kak
Petőfi
pompás e remetelak ahol most lakom
szép kies tájra néz az ablakom
én meg a szép gazdasszony kék szemébe’
azt fürkészem hogy benne tűz ég-e
Kakban, frakkban
Hogy Kak mivégre kapta szép nevét –
nem tudhatom.
Mit gondolok – inkább nem mondanám ki.
De úgy történt, mint egykor három nagyság,
találkozánk a Hernád Kakján,
Feladott verseny
Egy feltételezett vidéki móka:
mozdul képzeletünk konok vonója, s
tódítván eleven poéta-képet
húron játszi valót hitetve réved.
Egy barátság újrateremtése; Egy fiktív látogatás emléke
Egy barátság újrateremtése
tizenhárom fűből készül a főzet
legyen elég ennyi, elhagyatott
erdei lak az én otthonom, kertjéből
szedem hajnalhasadáskor,
idd csak meg, én addig elmesélem,
hogyan eshet meg ilyesmi:
Petőfi-Tompa-Vass-Kocsis: Hernádlak
Szalmafödelét beárnyékozza hűsen
Susogó erdőség rezgő lombozatja,
Min magát a vígan fütyölő rigófaj
És a búsan búgó vadgalamb ringatja.