Légy ott, de minek?

Tompa Mihály mindenképpen ott akart lenni, végtére is egyszer rakják le azt a soha többé emberi szem elé nem kerülő fene nagy alapkövet. Úgy vélte, ez az utazás meg se kottyan majd egy huszonötéves ifjúnak. Rimaszombatról pirkadatkor, egy Fülekre tartó szekérre ülve indult el, a sötétedés Salgótarjánban érte utol, ott éjszakázott. Másnap Szécsénynek vette az irányt, gyalogosan, de hamar utolérte a szerencse: egy vándorszínész társaság echósszekerére kapaszkodhatott föl. A településen éjszakázott Tímár uram fogadójában. Früstök után Balassagyarmatnak vette az irányt, boroshordókat szállító kocsi ülésén rázkódva. Rétságot másnap vette célba, Vácra két nap múlva érkezett egy postakocsi bakján ücsörögve. Egy napja maradt, hogy augusztus 24-én reggelre elérje Pestet. Volt, hogy gyalogszerrel, volt, hogy kocsiderékban, de végül célba ért.

Meggázolni mily veszély

Lipcsey Emőke_Tompa plusz Garay

A küzdelem
vakon tépi és szakasztja.
Az angyalát! kiálték,
s a nap megállt fölöttünk.
Mentünk és mendegéltünk
és odakint a síkon
meglátom a vezért
Arany kengyelben lába
lovát a folyó felé fordítja
már repül is

Találkozás

Az asztalomnál ketten, két nyalka uracs ült,
mindkettő álmodott, mindkettő menekült,
mert szép volt az élet és fájt is eleget,
és nem is élt az még, aki nem szenvedett.