(Tompa szól)
A küzdelem
vakon tépi és szakasztja.
Az angyalát! kiálték,
s a nap megállt fölöttünk.
Mentünk és mendegéltünk
és odakint a síkon
meglátom a vezért
Arany kengyelben lába
lovát a folyó felé fordítja
már repül is
De én paripámat utána rugatom
Ne amarra, erre folyj! kiálték
s a folyó
hirtelen megáll
vezér a nyeregben
valld med, hogy te vagy napóleon!
A szem, a száj eláll
erővel tágítana medrén
a vezér
és én
állok a part fövenyén
Ilyen volt és ilyen is lesz
gyors, dagályos folyam
mélyén a kő
pihen
lába az aranykengyelben
előtte a folyam
a vezér szól:
nehéz általmenni rajta
meggázolni mily veszély!
Nyakoncsípem.
Hagyja.
A kő, mondom, a kő már a mélyben
nyugszik
de addig küzdelem, az angyalát,
ez a folyam
ilyen volt és ilyen is lesz
mindörökké
