meggyőződhet róla mostanság is bárki
a Vilectől Kakig el se lehet látni
Petőfi és Tompa odatrappolt mégis
hiszen a bort ott nagy kancsóban mérik
Kerényi – a jámbor – aggódott is értük
feljárt minden kocsmát így derült ki vétkük
a ceh sem volt rendezve úgy inaltak tovább
egy cetlit hagytak csak a pulton az ostobák
mindére ráírták a Kerényi nevét
erénye hogy van pénze – könnyíti majd zsebét –
dúl-fúl a srác – fizet – s indul tüstént tovább
nem hizlal böhömre egy sértett duzzogást
Petőfi és Tompa már Kakon henyélnek
találtak maguknak Vass Tibinél fészket
vedelik a bort és versversenyt hirdetnek
de pályázó egy sincs – hála az Istennek –
befut Kerényi is (őt vonják be végül)
közös kétsorosuk rögvest el is készül
– hangos ricsaj robban a kaki éjszakába
ezt üvölti bőszen a három garázda:
„lássátok ebadta ócska kis vigécek
Kakon sem halt ki csak szundikált az élet”
