206 Megtekintés 9 Perc

A Nagykun Művésztelep megnyitója

A Nagykun Művésztelep kiállításmegnyitója

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az alkotókat és nézőket. Megtisztelő számomra a felkérés. Örülök
annak, hogy a berekfürdői művésztelep tovább él. S bízom abban, hogy az itt felhalmozott gyűjtemény
minél nagyobb figyelmet és nyilvánosságot fog kapni.

A vizuális művészetekben, s ezen belül a festészetben valójában önazonosságunk, identitásunk teljesedik ki.
Olyan értékek születnek újjá, melyek összekapcsolnak bennünket a világgal, életterünkkel és egymással. Mi
testesül meg a képeinkben? Ősérzések. A földhöz, a tűzhöz, a vízhez, a levegőhöz való viszonyunk. A
természeti formákhoz és a geometrikus formákkal való kapcsolatunk. Otthonlétünk, vagy ennek hiánya a
külső és belső térben; fény- és színviszonyokhoz kötődő érzéseink, indulataink, hangulataink szférája. A
káosz és a kozmosz. Talált, vagy/és teremtett rend és rendetlenség. Küzdelmünk pillanatnyi állapota, vagy
summája, szintézise. Lelkünk rezonálása a világra, illetve a közvetlen környezetre.

Az itt látható kiállításon ̶ szerintem ̶ három mozzanat szerves egysége érvényesül.
1./ Miliőteremtés. A közvetlen környezet kisugárzásának felfedezése, a vizuális élménysorban rejlő
ellentétekkel, feszültségekkel való szembesülés. Éppen erről a témakörről beszélgettem Molnár János
polgármesterrel idefelé jövet.
2./ Költőiség. Az a fajta szenzibilitás, ami minden művészeti műfajban jelen van. Valójában ez kapcsolja
össze a festői, képi világot a zenével és az irodalommal.
3./ Ősi szimbólumok. Azok életre keltése. Ugyanis a látvány egésze és valamennyi eleme jellé, vagy
antropomorf szimbólummá válhat, illetve válik.

Nézzük meg a képeket! Mivel nemzetközi művésztelepről van szó, kezdjük a vendégekkel. Remélem, hogy
gondolataim segítséget nyújtanak az elmélyülésben.
Ligay Natalia Vladimirovna; lélekkel átitatott kép. Az otthonérzet képzetét indukálja. A sárga és kék
ellentéte-egysége és zeneisége érvényesül.
Gulmarai Tatibayeva; absztrakt kép. Citrom-lila komplementer ellentétre épül. Az expresszív őserőt mégis a
vörös-zöld kontraszt teremti meg. A szorongást pedig a kék-narancs színellentét és színegység hiánya hozza
létre.
Nuridsány Éva kompozícióján mind a négy őselem jelen van. A tűz-víz-levegő egységében a diagonális
lendületet a lepelforma biztosítja. Ily módon a légies mozgalmasság és a konstruktív szilárdság egysége
szépen érvényesül.
Deák Ilona képét szemlélve a miliőteremtésre látunk egy szép példát. Az együttlét panteista egysége a
meleg- és hidegzöldek zenei akkordjai által válik érzékelhetővé.
Varga Edina képén az eruptív erők felbukkanásának válunk szemtanúivá. Az éjszaki titkok kezdete a lilák és
sárgák küzdelmében testesül meg.
Bráda Tibor, a művésztelep megálmodója, s vezetője sajnos már nincs köztünk. De életműve által tovább
él. Igazi kolorista. Üvegablakain Róth Miksa szelleme, akvarelljein, pasztellképein a magyar piktúra
legtisztább hagyományai kelnek életre.
Ásztai Csaba képein a légies zeneiség érvényesül. A vertikális kompozícióban a tört melegszürkék
harmóniájával találkozunk.
Hézső Ferenc művein az alföldi életérzés szilárdul meg. Munka-tisztaság-derű. Az otthonlét atmoszférája a
mindennapi tevékenység által születik újjá.
Sz. Kovács Géza érzékeny, szenzibilis pasztellképein érzezzük a szél fuvallatát. Különösen az okkerek hatnak
a nézőnek gyógyítóan.
Márton Árpád a lélek és a test egységét a két szín alatti áldozás attribútumaival vetíti elénk. A Vörös kútban
pedig különös titkok nyomaira bukkanunk.
Szakács Imre, amikor átvette Bráda Tibortól a stafétát, s vállalta a művésztelep vezetését, akkor nemzetközi
művésztelepeken szerzett tapasztalatait is kamatoztatja.
Festészetében egyetemes életérzések és vizuális szimbólumok kelnek életre. Talán az ő képein találkozunk
azzal az intellektuális átszellemüléssel, ami jelenvalólétünket determinálja.
Lőporfüst. Nyílvesszők átszelik az őstojást. Az orosz-ukrán háború szorongó jövőképet indukál bennünk.
A kiállításon nekem is szerepel egy absztrakt tájképem. A külső és belső táj értékérzését próbálom
összekapcsolni.

Jó kiállítás! Minden kép megérdemelt egy önálló paravánt, felülelet; mivel minden alkotás egy-egy autonóm
individuum.
A kiállítás létrehozásában Nagy Istvánné Erika és csapata most is remek munkát végzett. A kiállító
sorstársaimnak további sikeres alkotómunkát, a nézőknek pedig önépítő szemlélődést kívánok! Ezennel a
kiállítást megnyitom.

 

Elhangzott 2023. május 13-án, a berekfürdői Sebők Margit Galériában

Sipos Endre 1951-ben született Békéscsabán. Festőművész, tanár, művészetfilozófus. 1970-75 között az egri Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakán, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar filozófia szakán tanult. 1972-től rendszeresen szerepel kiállításokon grafikáival és festményeivel. Az 1983-tól működő Fővárosi Rajztanári Stúdió alapítója. 1988-tól vezeti a Fővárosi Képző- és Iparművészeti Diákbiennálét. 1994-től alapítója és vezetője az ARTŐR művésztanár csoportnak. Kezdeményezője, patronálója, művészeti írója, majd 1996-tól tagja a Művésztanár Társaságnak és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Bakonyi Mihály mellett vezetője volt a Fővárosi Festő és Képépítő Stúdiónak is. Bráda Tibor mellett aktív résztvevője volt a Magyar Festészet Napja rendezvényeinek. 2012-ig a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban tanított. Az ELTE múzeumpedagógus képzésben előbb óraadó, majd művészeti tanszékvezető lett. Nyugdíjasként is rendszeresen tart művészetpedagógiai, művészetfilozófiai és erkölcsi nevelésről szóló előadásokat, továbbá kiállításmegnyitókat a Józsefvárosi Galériában és a SOTE Semmelweis Szalonban. Huszonöt évig a fővarosban rajz szakfelügyelői, illetve vezető szaktanácsadói feladatkört látott el. A Trianoni Szemle szerkesztője. 2018-ban megjelent kötete: A festészeti műelemzés alapkérdései. A vertikális műelemzés módszertana, Flaccus Kiadó, Budapest.